"Isten Fia a földre jött, és megtalált a bűn között.
A vétkemért ő bűnhődött, Szeretve fölemelt,
Az ingoványból engemet Szelíd kezével fölemelt.
Az éj után jött fénysugár, Zengd ajkam ezt: Ő fölemelt."
Jézus emeljen fel mindenkit a gyászban vagy nehézségek között szenved.
2011. január 28., péntek
2011. január 27., csütörtök
Egy hegymászó története
A következő történet hangzott el kivonatosan a tegnapi temetésen:
"Ez egy történet egy hegymászóról, aki szeretett volna feljutni a hegycsúcsra. Erre a nagy útra sok évi felkészülés után indult el. De mivel a dicsőséget saját magának akarta, úgy döntött, hogy egyedül mászik fel a csúcsra.
Elindult felfelé. Telt az idő és késő este lett. Ahelyett hogy éjjeli sátrát elkészítette
volna, folytatta a mászást mindaddig, hogy besötétedett.
És ahogy így mászott felfelé, éppen egy pár lépésre a csúcstól, megcsúszott és nagy gyorsasággal esni kezdett. Csak fekete pontokat látott és érezte a nagy erőt, ami borzasztóan húzta lefelé. Ezekben a félelmetes percekben életének minden szép és csúnya pillanatai lejátszódtak a szeme előtt.
Elgondolkozva azon, hogy milyen közel van a halálhoz, hirtelen megérezte, hogy milyen erősen húzza az a kötél, amivel meg volt kötve.
A teste a levegőben lógott… csak a kötél tartotta. Abban a pillanatban csak azt tudta kiáltani: Istenem segíts!
Az égből váratlanul egy mély hang hallatszott: „Mit akarsz, hogy tegyek?” – Ments meg Istenen!
„Tényleg hiszed, hogy megmenthetlek?” – Persze, hogy hiszem.
Akkor vágd el a kötelet, amivel meg van kötve…
Egy pillanatra csend lett. Az ember úgy döntött, hogy teljes erejével kapaszkodik a kötelékébe.
A mentőcsapat meséli, hogyan találták meg másnap az elhunyt és megfagyott hegymászót. A teste lógott a kötélen, amihez oly görcsösen ragaszkodott. – Csak három méterre a földtől.
És te? Mennyire ragaszkodsz a köteledhez? Elengednél? Soha ne kételkedj abban, ami Istentől jön. Soha ne mond, hogy elfelejtett vagy elhagyott. Soha ne gondold, hogy nem gondoskodik rólad. Jegyezd meg hogy mindig jobban tart téged."
"Ez egy történet egy hegymászóról, aki szeretett volna feljutni a hegycsúcsra. Erre a nagy útra sok évi felkészülés után indult el. De mivel a dicsőséget saját magának akarta, úgy döntött, hogy egyedül mászik fel a csúcsra.
Elindult felfelé. Telt az idő és késő este lett. Ahelyett hogy éjjeli sátrát elkészítette
volna, folytatta a mászást mindaddig, hogy besötétedett.
És ahogy így mászott felfelé, éppen egy pár lépésre a csúcstól, megcsúszott és nagy gyorsasággal esni kezdett. Csak fekete pontokat látott és érezte a nagy erőt, ami borzasztóan húzta lefelé. Ezekben a félelmetes percekben életének minden szép és csúnya pillanatai lejátszódtak a szeme előtt.
Elgondolkozva azon, hogy milyen közel van a halálhoz, hirtelen megérezte, hogy milyen erősen húzza az a kötél, amivel meg volt kötve.
A teste a levegőben lógott… csak a kötél tartotta. Abban a pillanatban csak azt tudta kiáltani: Istenem segíts!
Az égből váratlanul egy mély hang hallatszott: „Mit akarsz, hogy tegyek?” – Ments meg Istenen!
„Tényleg hiszed, hogy megmenthetlek?” – Persze, hogy hiszem.
Akkor vágd el a kötelet, amivel meg van kötve…
Egy pillanatra csend lett. Az ember úgy döntött, hogy teljes erejével kapaszkodik a kötelékébe.
A mentőcsapat meséli, hogyan találták meg másnap az elhunyt és megfagyott hegymászót. A teste lógott a kötélen, amihez oly görcsösen ragaszkodott. – Csak három méterre a földtől.
És te? Mennyire ragaszkodsz a köteledhez? Elengednél? Soha ne kételkedj abban, ami Istentől jön. Soha ne mond, hogy elfelejtett vagy elhagyott. Soha ne gondold, hogy nem gondoskodik rólad. Jegyezd meg hogy mindig jobban tart téged."
2011. január 16., vasárnap
Derüs percek 2. A közlekedési miniszter 2011.01.13.
Hacsek és Sajó: A közlekedési miniszter
(annak az elterjedt közhelynek a paródiája, amikor az emberek úgy okoskodnak: Ha Isten létezik és jó, akkor miért engedi meg ezt a sok rosszat?)
- Szervusz kedves Sajókám, jó hogy újra találkozunk! Mond, mi van veled, hogy vagy?
- Hát komám, le vagyok sújtva! Most olvastam egy statisztikát… képzeld el, hogy minden évben Magyarországon 1000 ember hal meg közúti balesetben. Engem úgy neveltek a szüleim… mindig azt mondták, hogy „fiam mi hisszük, hogy a közlekedési miniszter létezik” (csalódottan), de én már ebben nem hiszek.
- Hogy-hogy?
- Hát kérlek szépen, ha létezik az a közlekedési miniszter, akkor hogyan engedheti meg mindezt?
- No de Sajókám! Most Te viccelsz? Hát mi köze a közlekedési miniszternek a balesetekhez?
- Hát az, hogy Ő a miniszter! Hogy engedheti meg?! (felháborodottan) Sokszor még gyerekek is meghalnak a balesetekben. (drámaian) Szerintem a Miniszter nem létezik!
- (szelíden) Kedves Sajó! Te mindig azt mondtad, hogy én nem vagyok egy lángész… De annyit még én is tudok, hogy a baleseteknek oka van. Az egyik túl gyorsan megy, a másik be van tintázva, a harmadik elaludt a volánnál. Hogy lehet ebből arra következtetni, hogy a közlekedési miniszter nem létezik?! Egyébként is van bizonyíték.
- Micsoda?
- Ez (előhúz egy KRESZ-könyvet)! Éppen most vettem, mert megváltoznak a KRESZ-szabályok.
- (meglepetten) És ez mit bizonyít?
- Hát nem érted? A közlekedési miniszterrel még sosem találkoztál, de itt van ez a könyv, ami azt állítja magáról, hogy a minisztérium megbízásából készült.
- Na jó, de akkor is! Hogyan engedheti meg azt a sok balesetet?
- Figyelj! A Minisztérium annyit tehet, hogy lefekteti a játékszabályokat. Ha az emberek betartják a KRESZT, akkor biztonságosan utazhatnak, ha nem, akkor veszélynek vannak kitéve. A felelősség nem a miniszteré, hanem az övék.
- (durcásan)Jó, jó! De szerintem akkor sem létezik az a közlekedési miniszter.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)