2013. május 8., szerda

Kész a szívem Isten magasztalására szeretetért

Sok minden történt történt velem ezekben a napokban, amikért hálás vagyok Istennek. 

"2Kész a szívem, Istenem, arra, hogy énekeljek és zengedezzek lelkesen! 3Ébredj, lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt! 4Magasztallak, URam, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt. 5Mert szereteted az égig ér, hűséged a magas fellegekig. 6Magasztaljanak a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön!" - (Zsolt. 108:2-6)  -

" 1Dicsérjétek az URat mind, ti népek, dicsőítsétek mind, ti nemzetek!  2Mert nagy az ő szeretete irántunk, az ÚR hűsége örökké tart. Dicsérjétek az URat!" - (Zsolt. 117:1-2)  -

Ének:
Istenem nem értem...

Istenem nem értem,
Hogyan létezhettem nélküled.
Nem ismerve a kegyelmed és
Féltő szereteted.

De Te gyermekeddé fogadtál,
Új életet ajándékoztál,
Nem kínoz már a félelem,
Hisz mindig itt vagy velem.

(Elölről...)

Refr.:
Áldom nagy kegyelmed,
Téged ünnepellek.
Téged, és senki mást,
Amíg csak élek.
Én, Atyám, áldom
Nagy kegyelmed.
Téged ünnepellek.
Téged, és senki mást,
Amíg csak élek.

Elölről...

Hogy megszülettél értem, köszönöm Neked.



Vers:
Túrmezei Erzsébet
Pótvizsga szeretetből


A Mester nagy iskolájában
Ma szeretetből pótvizsgáztam
Tanítóm előtt remegve álltam.

Az első vizsgám én elbuktam,
A tételt bár kívülről tudtam,
De gyakorlatilag azt előadni nem tudtam.

Szerettem én ki engem szeret,
Minden jó embert, akit csak lehet,
De az ellenségemet?!

Aki rágalmaz, kinevet?
Ad mindenféle csúfos nevet,
Gyaláz és megaláz engemet?

Ilyet nem tudok szeretni: - NEM!
És ezt húztam ki, ez volt a tételem.
Hogy ellenségemet is szeressem.

Szereted? - kérdezte tanárom,
Az én Mesterem és Megváltóm.
Nem tudom! - hiába próbálom.

Szelíden mondta, de erélyesen:
Pótvizsgára mész! És ha mégsem
Tanulod meg, megbuksz egészen.

A szeretet nehéz tétel.
A legtöbben ebben buknak el,
Mert aki bánt, azt is szeretnünk kell.

De Mesterem tovább tanított,
Különórára hívott,
Szeretetével sokat kivívott.


Mutatta kezén, lábán a sebet,
Hogy mennyit tehet a szeretet,
Eltűri a kereszt-szegeket.

Eltűri a gúnyt, gyalázatot,
Töviskoronát, nehéz bánatot.
A dárdaszúrást, mit értem kapott.

Megrendültem egész szívemben.
Hát a szeretet ilyen végtelen?
Tanítóimtól tanulni kezdtem.

Megnyerheted vele úgy lehet,
Hogy ő is megtér, hogy ő is szeret,
Ha látja a te szeretetedet.

Így tanított, szívem felrázta.
Látta, hogy hajlok a tanításra.
Szeretetét szívembe zárta.

És most pótvizsgáztam belőle,
Ott volt ellenségem is,
Gúnyos megjegyzést kaptam tőle.

De én szeretettel feleltem,
S e szeretettel őt megnyertem,
És a pótvizsgán általmentem.

Tovább tanulok, tovább megyek.
Vannak szeretet egyetemek,
Magasak, mégsem elérhetetlenek.

Mert más tudományt, sokat tanulhatok,
Megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok,
De ha szeretet nincsen bennem
Semmi vagyok

Gondolat:
“A szeretet hűséges marad jóban és rosszban. Beéri a tökélynél kevesebbel is, és tekintettel van az emberi gyarlóságokra.” (Dan Millman)

 
(Fegyvernek látogatás 2013. május 9.)