"1A karmesternek, Jedútúnnak: Ászáf zsoltára. 2Hangosan kiáltok Istenhez, Istenhez kiáltok, hogy figyeljen rám. 3Nyomorúságom idején az Úrhoz folyamodom, kezem éjjel is kitárom feléje lankadatlanul, de lelkem nem tud megvigasztalódni. 4Istenre gondolok, és csak sóhajtozom, róla elmélkedem, és elcsügged a lelkem. (Szela.) 5Szemeimet nyitva tartod, szótlanul hánykolódom. 6Gondolkozom a régi napokon, a hajdani esztendőkön. 7Eszembe jutnak énekeim éjjelente, szívemben elmélkedem, és ezt kutatja lelkem: 8Vajon végleg eltaszít az Úr, és nem tart tovább jóakarata? 9Végképp elfogyott szeretete, érvénytelen lett ígérete nemzedékről nemzedékre? 10Elfelejtette kegyelmét az Isten, vagy elnyomta irgalmát a harag? (Szela.) 11Az az én bajom, gondoltam, hogy megváltozott a Felséges jóindulata. 12Emlékezem az ÚR tetteire, visszagondolok hajdani csodáira. 13Végiggondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon. 14Szent a te utad, Istenem! Van-e oly nagy Isten, mint a mi Istenünk? 15Te vagy az Isten, aki csodákat tettél, megismertetted erődet a népekkel. 16Megváltottad hatalmaddal népedet, Jákób és József fiait." (Zsolt. 77:1-16) - Bárkit érhet csalódás és elcsüggedés. Emlékezzünk a gondviselésére és szabadítására, amiképpen megsegített bennünket egy-egy szorult helyzetünkben. Övé a hála és a felmagasztalás.
" 66Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé. 67Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: "Vajon ti is el akartok menni?" 68Simon Péter így felelt: "Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. 69És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje." (Jn 6:66-69) - Szomorúság fog el, ha arra gondolok, néhányan akik Jézus követői voltak és elfordultak tőle. Én mellette akarok maradni -ha kell-, a nehézségek árán is.
(október 3. imaközösség)
