"Isten mindig tovább beszél az emberrel, mint az ember Istennel.
Különösképpen megtapasztalod, hogy kicsoda az Úr, ha sokat vagy vele egyedül. Boldog ember az, aki mikor egyedül van, mindig találkozik Istennel.
Az Úr Jézussal töltött csendes óra égő szívet ad (Lk 24,32).
Ha nem tudod, hogy mitévő légy, menj be imakamrádba és kérdezd meg!
Az imádság az Istennel együttműködés egyik módja, amely által alkalmat nyújtunk Istennek, hogy elvégezze bennünk, aminek elvégzésére talán már évek óta vágyik.
Isten gyakran megvárakoztat, hogy imádkozásra kényszerítsen bennünket.
Az Úr Jézus nem egyszer úgy el volt foglalva, hogy evésre sem jutott ideje, de sohasem volt annyira elfoglalva, hogy imádkozásra ne lett volna ideje.
Isten mindent kész nekünk adni, amire szükségünk van, ha valóban szükségünk van rá.
Isten senkinek sem marad adósa.
Ne mondd: Istenre várok! – Isten vár tereád.
Ha nincs kedved imádkozni, komoly figyelmeztetés számodra, milyen égetően szükséges, hogy azonnal imádkozzál.
Minél kevesebb benned az öröm, annál szükségesebb az imádság.
Inkább imádkozz szíveddel szavak nélkül, mint szavakkal, de szív nélkül.
Jellemünket nem külső körülmények, hanem imádkozó életünk alakítja.
Térdeinken dől el egyéni, családi és gyülekezeti életünk.
Amit térdeiden tanultál, sohasem fogod elfelejteni.
Alázatos lelkek így imádkoznak: Uram engedd, hogy minél kevesebb feltűnés nélkül mehessek át ezen az életen.
Egy kis gyermek imájából: Uram Jézus tégy jóvá engem, s ha egyre nem menne, próbáld meg még egyszer!
Mondd meg nekem, hogy mit, hogyan és mennyit imádkozol és megmondom, hogy ki vagy!
Müller György mondta: Többet imádkozzál, többet gyakorold hitedet, többet várj türelmesen Istenre és az eredmény áldás lesz, bőséges áldás. Sok száz esetben megtapasztaltam ezt, ezért szüntelen ezt mondom magamnak: Bízzál Istenben!
Előre akarsz jutni a lelki életben? Ne engedd, hogy Isten kétszer mondjon valamit." Vida Sándor
2012. január 13., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)